Nos, Klári kedvéért rendhagyó bejegyzés következik! Mindenki saját felelősségre kövesse nyomon a következő sorokat, mert ez beteg lesz!
Aki közel áll hozzám, tudja, hogy ritkán és legtöbbször feleslegesen próbálkozom megfékezni a számat. Mert igazság szerint, ha nem vagyok beszédes, az leginkább azért van, mert nem kedvelem a környezetemben lévőket, vagy a másik véglet, ha annyira szívemhez közel álló személyek társaságát élvezem, hogy leszarom a többiek véleményét.
Anyu ezt feltűnési viszketegségnek nevezi. Én meg a zavaró tényezők figyelmen kívül hagyásának. Kinek a pap, kinek a papné! Mindenki saját lelkiismeretével mérje, ahogy tetszik!
A most megosztani kívánt tartalom úgy fél órája (olyan 16:15 körül) történt és a városközpont egyik buszmegállójánál esett meg. Mindenki szerencséjére, a hidegre való tekintettel és vasárnap délután lévén kihalt volt a környék. Klárival megálltunk beszélgetni, ő a rotyogójával, én biciklivel, de legalább együtt.
Épp nagyban benne voltunk a trécselésben, amikor érdekes fordulat állt be a beszélgetésbe. Mint mesélte, egy csaj, akit nem ismer és aki őt sem ismeri, látatlanban lehülyézte. Mondhatjuk úgy is, kissé harapós vagyok, ha valaki - okkal vagy ok nélkül, lényegtelen - arc nélkül keménykedik azokkal, akik fontosak nekem. Mondjuk úgy, hogy volt, aki inkább lemenekült a buszról, ha találkoztunk egy húzósabb esetnél... Mindegy. Klári ismertette a részleteket velem. Mint pl. hol dolgozik a csaj, mi a neve, stb.
De az igazán érdekes párbeszéd leginkább Klári fuldokló röhögéséből és az én szitkozódásomból állt.
Idézem:
- A Mekiben találjuk. Ott el tudjuk kapni! - Mondta Klári, miközben egy pillanatra abbahagyta az örökös mocorgást, amit leginkább zavarában és idegességében szokott produkálni.
- A Mekiben? Ott dolgozik vagy csak oda jár hizlalni a picsáját?
- Dolgozik.
Nem is tudom. Ha valaki már annyira fönnhordja az orrát, hogy ismeretlenül fikázza a másikat, valahogy másra számítottam. De hát ilyen az ember. Mindig remél! Félreértés ne essék! Mindenki úgy boldogul, ahogy tud, de ez...
- Ez most komoly?
- Aha!
- És ő ettől jobb? - Kérdeztem hitetlenkedve, majd gondolkodás nélkül robbantak ki belőlem a szavak: - Azért különb, mert könyékig van a sült krumpliban és olaj szagú a pinája? Ezért? Mert minimálbérért dolgozik, miközben csapágyzsírért szopik?
Megvolt az okom, és most is megvan, hogy csuklóból leribancozzam a csajt. De mindent azért nem kötök az orrotokra!
De visszatérve a történet fő vonalára:
Mit ne mondjak, Klári régóta ismer, mindenkinél jobban, de szerintem erre ő sem volt felkészülve, mert a következő öt percben próbálta nevetését több-kevesebb sikerrel visszafojtani, miközben a robogójára hanyatlott levegő után kapkodva.
Miután már rendesen kapott levegőt, megígértette velem, hogy mindezt jegyzőkönyvbe veszem, tehát itt tartunk.
Remélem elégedett vagy Klári! Én megcselekedtem, amit megkövetelt a Haza!
Legközelebb ugyanitt!
Csanita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése