Vonzódok a sötét dolgokhoz.
Amik kétségbeesést, döbbenetet és rettegést hoznak. Amitől legszívesebben az ágy alá bújnál. Ami olyan rettentő szorosan markolja a mellkasod és szapora verdesésre készteti a szíved.
Szeretem a sötétet. Ahogy a félelmet és a hozzá tartozó idegességet is. Én is megijedek olykor. De olyan mély vonzást érzek a nem normális, megfeneklett dolgokhoz, hogy szinte nincsenek rá szavak.
Van, hogy a filmekben a gonosznak szurkolok, mert... Nem tudom! Szimpatikusabb, vagy mi fene! Nem azt mondom, hogy szeretem, hogy embereket ölnek a gyilkosok, vagy gyerekeket visznek el a zsákos és cukros bácsik, de ha nem lenne miért tartani a sötéttől, az éjszakától, saját magunktól, akkor az ember úgy érezné túl egyszerű a világ.
Furcsa.
Mikor mással/másokkal vagyok egy elhagyatott, sötét helyen, ideges vagyok. Úgy érzem, bármikor ránk ronthatnak és védekeznünk kell, menekülni. Meg kell védenem a mellettem állót!
Mikor egyedül vagyok?
Nem zavar semmi. Sem az, hogy valaki mögöttem halad a kihalt utcán, sem az, hogy megáll mellettem egy autó. Egykedvűen bámulok az illetőre/járműre és megyek tovább utamra. Talán mert sosem féltettek komolyabban vagy mert belőlem hiányzik a késztetés, de szinte várom, hogy az adrenalin száguldozzon a véremben.
Néha elképzelem, hogy valaki odajön hozzám és megpróbál keresztbe tenni nekem. Hogy rám támad vagy ellenségesen lép fel ellenem. Mert akkor lenne okom rá, hogy eltörjem az orrát, kezét, bármijét. Láthatom, ahogy vonaglik a kíntól és hallhatom mámorítóan édes ordítását.
Bevallom. Rengeteg elfojtott agresszió dolgozik bennem. De pont erre jók ezek az agyamban levetített szimulációk.
Ártatlant vagy gyengébbet sosem bántanék. Helyesbítek. Gyengébbet is bántanék, ha meg lenne rá az okom. Bár ahhoz nyomós ok kellene. Sosem szerettem a felesleges erőszakot. Hm...
Sosem szerettem azt az erőszakot, amikor védtelent bántanak. Gyűlölöm, mikor az szenved, aki nem tud visszaütni. És gyűlölöm a gerinctelen férgeket is, akik ezt kihasználják.
Egyenlő esélyek mellett? Nem tud zavarni. Mindenki úgy teszi tönkre/öleti meg magát, ahogy jól esik. Nincs hozzá közöm. Nem érdekel.
De most is buzog bennem, rángatózik az indulat, mikor egy-egy emlék elmémbe lép mocskos cipőtalpával. És gyűlölöm, hogy nem tudok segíteni, mert nem engedik. Hogy nem tehetek semmit! Lány vagyok! Így csak meghallgathatom az elbeszélést, foghatom a másik kezét és megkísérelhetem megnyugtatni. Ilyenkor aggodalmammal és megértésemmel, törődésemmel próbálom elnyomni az engem belülről rágó dühöt.
Lecsukódik a szemem. Nagy levegőt veszek. Elrendezem magamban éledező ösztöneimet. Visszafojtom a késztetést, hogy kitekerjem a rohadék nyakát. Kiegyenesítem a tettre kész, ingerektől meggörbült ujjaimat. Megrázom túl merev testem. Torz álarcba húzódó arcom, mely nem áll messze a nyálcsorgató vicsorítástól, ellazítom. Kifújom a levegőt. Felnyitom a szemem.
Ezek után el tudom hitetni az emberiséggel, hogy rendben vagyok. Hogy nincs ok aggodalomra.
Pedig van!
Mert minden egyes alkalommal, mikor felelevenítem ezeket az emlékeket, odabent tovább szaggatom a normalitás álarcát. Mélyre fúrom meghosszabbodott, kés élességű karmaimat és várok. Mert eljön az én időm. Egyszer a kezeim nem rángatóznak majd tovább idegességemben, mert kielégíthetik a vágyaikat. El fogom kapni azt a mocskot. Csak legyen meg a tökéletes alkalom. Nem fogom elengedni, mielőtt végleg össze nem törném. Mosolyogva nézem majd fájdalmát, kacagva élvezkedem majd sikolyain és megbecsülöm majd minden egyes nyüszítését.
Nem vagyok kegyetlen! Sosem éreztem a késztetést, hogy valakit azért bántsak, hogy nekem jól essen. De mindig is élveztem a Végzet Asszonya szerepet.
Nem Istent akarok játszani. Nem lenne nekem való munka. Az Ördög tevékenysége mindig is jobban foglalkoztatott. Mert mikor eljön az én időm is, lepacsizok a patás öreggel és önként ugrok az üstbe.
Néhány dologgal rászolgáltam, hogy a fortyogó katlan új lakója legyek, nem kerülhetem el. És nem is akarom. De addig is, mikor ki kell majd állnom az enyémekért?
Minden pillanatát élvezni fogom!
Csanita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése