Ha választhatnék, hogy milyen nyelveken tudjak kommunikálni az anyanyelvemen kívül, akkor az angol, a spanyol és a japán lenne a tuti befutó! Az egyik egy világszinten érthető alapnyelv, a második egy pörgős, szenvedélyes istenkáromlás és magasztalás furcsa kettőse, majd végül egy aranyos, becézéssel felérő nyelvtani ördöglakat.
Valójában nem cserélném el az anyanyelvem semmiért. Rendkívül élvezetes, szinte borzongató még kiejteni is egy-egy szavunk. Roppan, koppan, fröccsen...stb. Ha csak magamban kiejtem ezeket a szavakat, máris érzem, ahogy hangszálaim beleremegnek a hangok keltette mámorba, mialatt idomított kígyóként végigcsúszik bőrömön és utat talál a fülemig.
A magyar egy igazán érdekes ország és nyelv. Az, aki nem közvetlen határszomszédunk, szinte nem is hallott még rólunk. Aki második nyelvként tanulja, elátkozza lehetetlen ragozásunkat. Nem érti szokatlan mondásainkat. Megdöbben kétértelmű kijelentéseinken.
A magyarban rengeteg érdekes szó található. Nekem az egyik kedvencem a porcika. Hát mi aranyos már, nem?! De rengeteg olyan szavunk, kifejezésünk van, mely egy-egy hangulatot, érzelmet vagy történést elevenít meg a hangok kiejtésekor.
Nem arról van szó, hogy behatóbban tanulmányoztam volna a témát, de amennyit én a nyelvek terén tapasztaltam, a magyar az egyik legsokszínűbb idióma.
Vegyük például az angol "FUCK" szócskát. Az angoloknál a káromkodás kis híján kimerül ebben a négy betűben. De a magyaroknál? Valójában még a szép szavak is rejthetnek sértést, ha a megfelelő sorrendben építjük fel a mondatunkat. Akárki akármit mond, a magyarok nem csak tudnak és szeretnek, de egyenesen arra lettek teremtve, hogy szitkozódjanak.
Minél cifrább, egyedibb, szokatlanabb, értelmetlenebb, annál jobb. Szeretünk biztosra menni. Mikor nem akarunk, még akkor is általában csúnyán beszélünk. Egyszerűen csak úgy kicsúszik! Van ez így!
Csanita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése