Hiszem, hogy mindennek megvan a miértje és a jó oka. Ha anno másik ösvényt választok, talán sosem találkozom bizonyos emberekkel. Nem tapasztalom meg az életemet ma is meghatározó történéseket, amik azzá tesznek, ami ma vagyok.
Különös és vonzó számomra eljátszogatni a párhuzamos/alternatív dimenziók gondolatával.
Ha csak azt a két egyszerű, de igaz gondolatot vesszük alapul, hogy "lehetne sokkal rosszabb is még", és "a felhők mögött mindig süt a nap", érdekes elméletet tárhatunk fel.
Ezt a két alapesetet vizsgálva olyan, mintha egyenesen kijelenthetnénk, mi magunk az origóban élünk, de egy másik dimenzióban sokkal szélsőségesebb viselkedést, normákat, tulajdonságokat birtoklunk.
Például egy-egy rejtett, titkolt tehetségünk/szégyenünk kerül előtérbe az egyes világokban, melyek egyenértékűek, de alig, vagy jelentős mértékben térnek el a mi megszokott, normálisnak címkézett káoszunktól. Olyan világok ezek, melyek egyszerre taszítják és vonzzák, kiegészítik és teszik tönkre egymást.
Már gyerekkorom óta erősen foglalkoztat a téma, vajon mit tennék, hogyan reagálnék, ha önmagam egy eltorzult inkarnációjával találkoznék szembe?
Persze azt mondják, mindenkinek vannak hasonmásai a világon, de az inkább az ikrek életéhez lenne hasonló. Elvégre kívülről teljesen egyformák, viselkedésük és szokásaik azonban erősen eltérőek lehetnek. És én most nem is erre gondoltam!
Ha az egyes, eltérő dimenziókban meglenne az esély a nagy találkozásra, vajon mit tapasztalnánk?
Ugyanúgy néz ki, de más a viselkedése?
Ugyanolyan habitusokkal rendelkezik, de kissé eltér a megjelenésünk?
Más karriert választott?
Másokra bízta a titkait?
Magányos farkas?
Parti-arc?
Vajon épp ugyanarra gondol, mint én?Begépeli ezeket a sorokat? Vagy csak elmélkedik rajta? Esetleg nem is gondolkodik ilyeneken?
Végtelen válasz létezik, mert a kérdések sora is végtelen. Nem tudhatjuk, csak sejthetjük és képzelhetjük a lehetséges megoldásokat. Talán egy másik életben gazdagabb, szebb, okosabb, viccesebb vagy komolyabb vagyok. Talán. De még ha mindenben ugyanolyan is lenne, mint én, akkor sem én lennék, mert ebben a világban, ez az én életem, ahol én vagyok a főszereplő.
Én igazgatom a sorsom fonalait, én rángatom a életem csengettyűs zsinegeit. Nem egy másik én, nem a körülöttem élők. Persze befolyásolni tudják, de a végső döntés, a jóváhagyás rajtam múlik.
És amíg ezt tudom, észben tartom és tudomásul veszem, nem jöhet szembe velem elég nagy akadály. Mert felhúzom a legkényelmesebb, legstrapabíróbb cipellőm és átlépek az üvegcserepeken.
Talán fájdalmas lépések várnak rám, talán kis híján elbukok. De amíg talpra tudok állni, mély levegőt venni, ábrándosan elkalandozni és acélosra edzett páncéljaim bírják a gyűrődést, addig nem létezik lehetetlen.
Csupán annyit kell tennem, hogy megtörlöm a kutyaszaros cipőm talpát a harmatos fűben, megyek tovább és nem nézek többé vissza! Mert nem tehetek mást. Mert nem akarok mást tenni!
Legközelebb ugyanitt!
Csanita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése