Kezdd az első bejegyzéssel!

2018. január 27., szombat

Semmit se hall, semmit se lát...

A megfázás szívás! A paraszt hörögve küszköd egy kortynyi levegőért, a zsebkendő a legjobb barátod, a torkodnak a legkönnyedebb étel is dörzspapírnak tetszik. És még sorolhatnám. Bár már nem olyan szar a helyzet. Legalább éjszaka nem a saját fuldoklásomra ébredek... Heh!
Érdekes amúgy! Nyáron könnyebben megfáztam, kétszer is volt torokgyulladásom. Szép, mi?
Baromi érdekes az emberi szervezet. Olyan sérüléseket is képes az ember túlélni, amik csodaszámba mennek, lehetetlen betegségeket küzd le, de a legnagyobb katasztrófa mégis ez:
a férfiak, amikor megfáznak.
Tudod, miről beszélek, ugye? Valami elképesztő, hogy milyen hisztire képesek az erősebb nem képviselői, amint ajtajukon kopogtat "a Halál kisöccse". Nem tudom megérteni! Láttam már, ahogy sérvből gyógyulnak fel, ahogy elviselik a fájdalmat. Sőt! Le is szarják egy-egy komolyabb sérülés esetén. De akkor mégis miért fog ki rajtuk ennyire a megfázás? Nem értem. Fel nem foghatom!
Egyszer amikor borotváltam a lábam, megrándult a kezem és kissé mélyebbre sikerült szántanom a borotvával, mint szerettem volna. Így most a jobb lábam vádliján található egy kb. 7x3,5 cm nagyságú terület, ahol a bőr egy kissé más tapintású.
Este történt, de mivel másnap dolgoznom kellett, bevizeztem egy törölközőt, rácsavartam a lábamra és elaludtam. Aztán reggel befásliztam és elmentem dolgozni. Fájt, de nem volt olyan vészes. A furcsa azonban az volt, hogy otthon rövid gatyában flangáltam - nyár lévén -, és csak két nappal később vették észre.
Valahogy olyan volt, mintha nem történt volna semmi. Mert nem mondtam, mert nem hívtam fel rá a figyelmet, meg sem történt.
Ezért lehet? Ezért "haldokolnak" ilyenkor a férfiak? Nehogy figyelmen kívül lehessen hagyni? Mert ez nem látható? Nem értem!
Persze biztosan vannak kivételek, de a nők miért viselik ezt jobban? Torok- és tüdőgyulladás, megfázás és influenza. Láz és torokkaparás. Mindennapos betegségek és tünetek, melyeken a nők látszólag minden nehézség nélkül túl tudnak lendülni. Akkor mi van így elcseszve a hapsikban?
Talán a büszkeségükhöz lenne köze? Nehezükre esik elfogadni, hogy elhagyta őket az erejük? Hogy bebizonyosodott, nem olyan erősek, mint ahogy feltételezik? Vagy mi?
Uraim, kérem! Könyörüljenek rajtunk és árulják el a titkot!
Chö!
És még a nők szeszélyesek! Persze. És megfejthetetlenek! Persze. Meg hisztisek...
Hát hogyne!


Legközelebb ugyanitt!
Csanita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése