Nem igazán szeretem az embereket. Nem szeretem a közelségüket, az érintésüket, igazából... Hát na! A kivétel persze erősíti a szabályt! Klárival évekbe telt, mire eljutottunk ide, ahol ma tartunk! Katinak szerintem Klári taposta ki az utat, mert vele már könnyebb volt a helyzet. Aztán vannak a tesóim, a segédszárnyaik (vőlegények), az unokaöcsém, a szülők (többnyire!), meg még néhány közeli ismerős, elsősorban persze a "pótanyáim".
Könnyen barátkozok, mert amúgy nyitott vagyok a dolgokra és többnyire fogékony az újdonságokra, de ezek az ismeretségek általában nem tartanak sokáig, mert macerásnak tartom a fenntartásukat. Na meg, mert egyszer elvoltunk egymás társaságában, attól még nem leszünk öribarik.
Bocs, emberek!
Ellenben az állatokat imádom! Sokan vagytok ezzel így, nem igaz?!
Azt már tisztáztuk, hogy a róka az abszolút befutó, de! Kutya, macska, ló, egér, patkány, béka, degu, tigris, disznó, szárnyas, marha... Mindegy, kár felsorolni, a lényeg érthető szerintem. Még a pókokat és a kígyókat is szeretem valamennyire.
Most egy hullámos papagájom, Piszke (a Nimfa nyáron kirepült az ablakon, mert megijedt...) és egy kutyánk van, Kyra (a kis suttyó egy Beagle és egy Angol cocker spániel keveréke. Nem a legjobb párosítás, nekem elhihetitek). De volt már hörcsögünk, egerünk (igen, úgy vettem), macskáink (elkóboroltak a kis rohadékok), teknősünk, kutyáink. Na meg Pista, a szuper pók. Na jó, az utolsó vicc volt!
Már próbáltam, de nyáron tervezek tesómmal és Klárival eljárni lovagolni, hogy megtanuljuk megülni a csődöröket...
De vicces kedvemben vagyok! Na, mindegy!
Tehát, szeretnénk megtanulni lovagolni. Elsősorban persze az állatszeretet vezérel, de szeretném átélni a mélyebb lényegét is, mely az állat és az ember közös munkáját követően tölt el jó érzéssel az embert... A ló szemszögéből sajnos nem tudok nyilatkozni, bocsi! Valamilyen szinten olyan ez az egész számomra, mint a jégkorcsolya: próbáltam, élveztem, de nem tudok. Meg kell tanulni rendesen, hogy igazán tudd élvezni!
Elérkeztem egy olyan szintre, hogy szeretnék új dolgokat megélni, szeretnék valamit azért csinálni, mert élvezem és mert megtehetem.
Persze, imádok olvasni, de az nem ugyanaz. Aki szeret olvasni, az tudja, ideig óráig kielégítő csak olvasni valamiről, de aztán kíváncsivá tesz a fizikai oldala a dolgoknak, melyeknek az elmélete már megvan, csak így nem megyek vele sokra...
Olyan, mint amikor a kedvenc együttesed koncertet ad a városban, elmész rá és tudod az összes dal szövegét, de félsz velük együtt énekelni.
Én többé nem akarok félni! Akarom az új tapasztalatokat, az új élményeket és igenis meg akarom élni azokat a dolgokat, amikről olvasok!
Na jó! Azért mindent nem...
De az biztos, hogy nem a jó kislányok írták a történelmet!
MUHAHAHA!
Csanita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése