"A jó könyv reakciót vált ki az olvasóból. Érzéseket, gondolatokat, válaszokat."
Szélesi Sándor
Néha azon gondolkodom, hogy én magam tulajdonképpen milyen mértékben vagyok normális?
Nem! Ez a válaszom, ha arra vagy kíváncsi, hogy diagnosztizáltak-e. Nem, ennyire nem súlyos a helyzet. Valójában nem is az agyi képességeimen szoktam merengeni, mert azok olyanok, amilyenek. Ha olvasok, figyelek, utánanézek, akkor új dolgokat tanulok. Ennyi.
Én nem erre gondoltam. Most nem.
Gyerekkorom óta hallgatom, hogy de hülye vagy! Bolond! Nem normális! Idegbeteg!
Veled is megtörtént? Remélem nem. Mert pontosan emlékszem, milyen rossz érzés, mikor a hozzád közel állóktól kapod az arcodba a rohadt almát.
Igen, emlékszem.
De ez nem jelenti, hogy még mindig megráz a dolog. Ma már nem olyan erőteljesek a dobások, hogy elérjenek hozzám. Vagy csak jól működik a páncélom, melyet egy-egy sértés után a tudatalattim növesztett a lelkem köré az acélnál is keményebbre.
Már évek óta megy a mérlegjáték bennem.
Egyszer túlérzékeny, egyszer pedig totál érzéketlen vagyok.
Igazság szerint van, hogy lelkileg megterhelő dolgokkal kell foglalkoznom időről időre, ha egyáltalán emberi érzéseket szeretnék magamból kipréselni, mert néha megijedek ennek az érzelemmentességnek az intenzitásától.
Tudod, miről beszélek?
Olyan könyvet kell olvasnom, olyan zenét hallgatnom, olyan filmet néznem, amely megindít bennem valamit. Bármit.
Na jó, nem bármit. Például ha amúgy is szellemileg érzéketlen vagyok, akkor nem szabad elolvasnom az olyan regényeket, melyekben hidegvérrel és szokatlanul racionálisan levezetett logikával ölnek meg embereket.
Jó persze! Igazad van!
Egy gondolatban legyilkolt ember nem ugyanaz, mint valakit ténylegesen hidegre tenni!
Most közlöm, bár sok embert ki tudnék belezni ilyen-olyan okból, nem tenném meg, még akkor sem, ha igazán rászolgált.
De elméletben azért mégis bezsongítanak ezek a gondolatok.
Gyerekek, elárulom, melyik két könyvről van szó, de én előre szólok, az egyiket nem tudtam letenni és bezsongított. A másikat legszívesebben letettem volna, de olyan erős hatással volt rám, hogy mégsem ment.
Akkor hát íme:
Dan Wells: - Nem vagyok sorozatgyilkos Caroline Kepnes: - TE
Három részes sorozat, ha érdekel, nézz utána
Nem fogok leírást adni és nem is igazán ajánlom ezeket a könyveket.
Az egyiknek minden sorát imádtam, még ha néha kétkedne is olvastam a sorokat. A másiknál alig vártam, hogy vége legyen. De mindkettő kiváltott belőlem valamit, még ha az nem is mindig jelentett jót vagy épp tetszett.
DE! Ha már itt tartunk, ne csak a bolondokháza felé tegyünk kitérőt, hanem a vágyak által végigperzselt, erogén zónákat nyalogató fantáziálások felé is!
Hülyén hangzott, ugye? Szerintem is!
Na de, hogyan is kapcsolódik mindehhez az erotika?
A következő bemutatás egy erősen rajongó hajlamokkal megáldott lány és egy érzelmileg nulla milliomos történetét foglalja magába.
Lássuk:
Laurelin Paige: - Fixed sorozat
3+1 részes
Ennél hosszabb leírásra ne számíts tőlem. Ha érdekel, olvasd el a Molyon, a Libri oldalán, vagy, ahol akarod. Nem rám tartozik.
Valójában nem ezek a történetek váltják ki belőlem a megkérdőjelezhető gondolatokat, még akkor sem, ha az eddigi felvezetésből erre is következtetnél. Ezek segítenek megtartani a józan eszem. Átlépni a lelki sérelmeken, elrejteni az érzelmeket és elkendőzni azok hiányát.
Mert amikor valami mégis átjut azon a bizonyos páncélon és fájni kezd odabent, a mások által kitalált problémák elfelejtetik velem a sajátjaimat. Amikor pedig már kételkedni kezdenék a saját empátiám meglétében, szintén ezek mutatják meg, hogy nincs veszve minden.
De talán mindenki így van ezzel. Nem tudom. Néha egyszerűen minden olyan fárasztó. Megterhelő.
De ez nem. Itt valóban mindennél őszintébb lehetek!
Csanita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése