Gyorsan elillantál, vissza se fordultál

Halihó!

Nos, lassan egy éve, hogy megkezdtem ezt a kis... izét vagy valamit. Esetleg összegző napló-féleséget. Sok minden történt. De nagy részük nem volt túl izgalmas, az érdekes dolgokat meg majd eldöntitek ti...

Túléltük a mindszenteket, a karácsonyt, a szilvesztert és az új évet (ami nem mellesleg jó volt egy ideig-óráig, míg minden el nem baszódott rendesen), és megkezdtük a 2019-es évet, ami, ha hiszünk a babonának, nagyon szar lesz, mert elég ramatyul végződött az előző és folytatódott ez a mostani év.

De mindegy is, lássuk hát, mi maradt ki az utóbbi pár hónapban:

Már persze így utólag nem sok kiemelkedő dolog történt az én mindennapi, semmilyen életemben, de ha valamit mégis ki kellene emelnem: van munkám!

Rohadt érdekes, mi?! Sejtettem...

Egy helyi idősek otthonában dolgozok, mint konyhalány. Most biztos lenézően, a szád sarkában elnéző mosollyal olvasod e sorokat. Hát akkor kapd be! Te nem tudod, hogy milyen húzós és megterhelő szinte szünet nélkül galoppozni az épület egyik feléből a másikba, közben csináld ezt, tedd meg azt, végezd el emezt, fejezd be amazt. És mindezt persze minimálbérért.

Ez most úgy hangzott, mintha panaszkodnék.  Közben pedig szó se róla, többnyire élvezem a munkát.

Az idősek aranyosak, a munka kiszámítható többnyire, mégis változatos és emellett a legtöbb munkatárs is rendben van.

Igen, a legtöbb.

Mert persze mindenhol kell lennie egynéhány szarkavaró szemétládának, aki néha napján bekaphatna egy szem Faszpirin tablettát. De neeeeeem...

Talán könnyebben előkúszik belőlem a szarkazmus és a rosszindulat, mikor fáradtabb vagyok. Gondolom. De ki tudja!?

Röviden ennyi ez a téma, de basszus, majdnem elfelejtettem egy fontos dolgot. Hiába, szita van az agyam helyén.

Kétszeresen is nagynéni leszek!

Basztikuli! Kicsit félek is a dologtól, de persze marhára várom is a dolgot, főleg, hogy lehet, én leszek a keresztanyja. Már előre sajnálom szegény gyereket... :)

Aztán majd meglátjuk, hogy lesz a dolog. Csak azt sajnálom, hogy apu már élte meg legalább a hírt.

Basszus, Fater! Egyszerre akarlak elküldeni ezért a francba és rángatnálak vissza ide. Francért kellett elmenned!

De hogy ne legyen ilyen csöpögős és siralmas ez a bejegyzés, partizzatok egyet erre a rohadt jó számra, amit mostanában sokat hallgatok (esküszöm, rohadt jó rá biciklizni, olyan ütemet ad a tekeréshez!):

És csak mert munkatársam azt mondta, hogy ez olyan, mint én valamint igaz is:

Legközelebb ugyanitt!

Csanita

Szavakon túl

Há! Fájok. Most csak úgy testileg. Nem is tudom, talán nem a legjobb, ha este kezd az ember a favágáshoz, aztán fél órát sétál a kurva hidegben. Most nem azért, de már igazán eltakarodhatna az anyjába ez a kurva Tél, mert a hócipőm tele van ezzel a rohadt hideggel!

Persze, mondhatjátok, hogy de még csak február van, de hát akkor meg igazán eldönthetné az időjárás, hogy most akkor tavasz legyen vagy tél!

Az embernek olyan hülye hangulatingadozásai tudnak lenni, hogy az nem állapot. Most is csak olyan... Furán? Talán. Furán érzem magam és még csak lövésem sincs róla, hogy tulajdonképpen miért.

De addig is vigasztal, hogy jó helyen vagyok és pillanatnyilag ennyi is elég, hogy ne tűnjön totál reménytelennek a helyzet.

Legközelebb ugyanitt!

Csanita

Himnusz a Nyárhoz

Az az ember, aki kitalálta, hogy a tél, meg a hideg olyan hű, de jó, az vagy nem fával tüzelt, vagy csak simán nem volt százas.

De most őszintén, hó, jég, csúszkálás, esések, késések, vastag és meleg ruhák, átázott cipők, lehetetlen közlekedés, fagyhalál. Ebben mi olyan jó?

Persze amikor a meleg, kényelmes kanapén vastag takaró alatt fekszel és nézed a kinti szűz hót, kezedben illatozó forró csoki, a szobában pedig narancs és fahéj illata terjeng, szép az élet.

Csak aztán egyszer elfogy a forró csoki, meg kéne egy kis kenyér, esetleg munkába is el kell jutni. Na akkor jön a szívás! 

Az utak jegesek, a tegnapi fehér hó helyén fagyott és mocskos latyak van csupán. Ha autóval közlekedsz, aránylag jó helyzetben vagy. Csak fél órát késel, az agyvized elforr a 20 km/órás sebességtől, minden pillanatban megfeszült izmokkal kell figyelned, vajon mikor csúsznak meg a kerekek. A hideg miatt magadra kapkodott meleg holmi pokoli tűzzé változtatja a benti hőmérsékletet, de ha lejjebb állítod a fűtést a kocsiban, akkor az arcod és a kezed fagy le.

Ha gyalog vagy, csak arra kell figyelned, hogy ne ess el a jégpáncéllá változó járdán és idejében kelj át az úttesten, mert a kocsiban ülő, aki általában nem akar átengedni a zebrán, most meg állni sem nagyon mer a csúszós úton.

És ha biciklivel vagy?

Tegnap reggel úgy indultam útnak, hogy még nem esett le a hó. Hideg volt, de semmi extra. Ez után gyalog el kellett jutnom A-pontból B-be, ami szintén nem okozott gondot. 

Aztán leesett a hó!

Majdnem egy éve nem buszoztam, de most hálát adtam még a tolakodós öregasszonyokért is, mert azt jelentette, hogy ameddig őket kell eltűrnöm, legalább addig sem fagy le a lábam, ahogy a havon átküzdöm magam.

Ezután újra sétáltam, este pedig biciklivel mentem haza. Amíg csak toltam a hóban, a kerekek nagyjából a homokban való biciklizés nehézségi szintjét prezentálták. Ja! Aztán felszálltam és nekiindultam! Vagy legalábbis próbálkoztam a haladás látszatát kelteni...

Az általában jámbor jószágként kezelhető kerékpár szinte egy megbokrosodott ló hevességével csúszkált. Egyszer még ki is csúsztak alólam a kerekek, de legalább nem estem el. Na, nem mintha olyan sok választott volna el tőle!

Jó, jó!

Bevallom, ha úgy alakul, szeretek én is jégkorcsolyázni, vagy baromkodni a hóban, de ez a késztetés olyan ritka, ami jó, ha három évente egyszer támad meg. Tehát:

Most komolyan, mi olyan jó ebben? Biztosra veszem, hogy gyerekként megvolt a maga varázsa és biztos klassz volt szarrá fagyni hógolyózás és hóember építés közben, de ma?

Ma már csak nyűg, amit túl kell élni, hogy az ember még jobban tudja értékelni a tavaszt és a nyarat.

Hiszen nincs is jobb érzés, mikor az első tavaszi szellő bekúszik az ember orrába és magával hozza a megújulás és az első tavaszi virágok illatát.

Legközelebb ugyanitt!

Csanita