Halihó!
Nos, lassan egy éve, hogy megkezdtem ezt a kis... izét vagy valamit. Esetleg összegző napló-féleséget. Sok minden történt. De nagy részük nem volt túl izgalmas, az érdekes dolgokat meg majd eldöntitek ti...
Túléltük a mindszenteket, a karácsonyt, a szilvesztert és az új évet (ami nem mellesleg jó volt egy ideig-óráig, míg minden el nem baszódott rendesen), és megkezdtük a 2019-es évet, ami, ha hiszünk a babonának, nagyon szar lesz, mert elég ramatyul végződött az előző és folytatódott ez a mostani év.
De mindegy is, lássuk hát, mi maradt ki az utóbbi pár hónapban:
Már persze így utólag nem sok kiemelkedő dolog történt az én mindennapi, semmilyen életemben, de ha valamit mégis ki kellene emelnem: van munkám!
Rohadt érdekes, mi?! Sejtettem...
Egy helyi idősek otthonában dolgozok, mint konyhalány. Most biztos lenézően, a szád sarkában elnéző mosollyal olvasod e sorokat. Hát akkor kapd be! Te nem tudod, hogy milyen húzós és megterhelő szinte szünet nélkül galoppozni az épület egyik feléből a másikba, közben csináld ezt, tedd meg azt, végezd el emezt, fejezd be amazt. És mindezt persze minimálbérért.
Ez most úgy hangzott, mintha panaszkodnék. Közben pedig szó se róla, többnyire élvezem a munkát.
Az idősek aranyosak, a munka kiszámítható többnyire, mégis változatos és emellett a legtöbb munkatárs is rendben van.
Igen, a legtöbb.
Mert persze mindenhol kell lennie egynéhány szarkavaró szemétládának, aki néha napján bekaphatna egy szem Faszpirin tablettát. De neeeeeem...
Talán könnyebben előkúszik belőlem a szarkazmus és a rosszindulat, mikor fáradtabb vagyok. Gondolom. De ki tudja!?
Röviden ennyi ez a téma, de basszus, majdnem elfelejtettem egy fontos dolgot. Hiába, szita van az agyam helyén.
Kétszeresen is nagynéni leszek!
Basztikuli! Kicsit félek is a dologtól, de persze marhára várom is a dolgot, főleg, hogy lehet, én leszek a keresztanyja. Már előre sajnálom szegény gyereket... :)
Aztán majd meglátjuk, hogy lesz a dolog. Csak azt sajnálom, hogy apu már élte meg legalább a hírt.
Basszus, Fater! Egyszerre akarlak elküldeni ezért a francba és rángatnálak vissza ide. Francért kellett elmenned!
De hogy ne legyen ilyen csöpögős és siralmas ez a bejegyzés, partizzatok egyet erre a rohadt jó számra, amit mostanában sokat hallgatok (esküszöm, rohadt jó rá biciklizni, olyan ütemet ad a tekeréshez!):
És csak mert munkatársam azt mondta, hogy ez olyan, mint én valamint igaz is:
Legközelebb ugyanitt!
Csanita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése